
Szamosújvár egyik beosztott faluja a takaros és csinos Kérő (mely „keletnek nyíló völgykatlanban fekszik a Kis-Szamos balpartján”.[1]), ahol bár egyre kevesebb a magyar, a közösség nem hagyja magát és kiáll identitása mellett.
A település első említése 1293-ra tehető, amikor Kerew néven szerepel a forrásokban. Kádár szerint nevét Kereu előkelő várjobbágytól kapta[2]. Nevének eredetével kapcsolatban másik elképzelés is van mely szerint a Kér törzs nevéből származik.
Területe már az őskorban és a római korban is lakott volt, ugyanis újkőkorszaki tűzhelyeket, illetve római őrtoronymaradványt találtak. Az utóbbi minden bizonnyal a Congri castrummal állt kapcsolatban, mely pár száz méterre volt, a Szamos keleti partja közelében.
Az Árpád-korban a falu területe a szolnoki vár birtoka.1293-ban a birtok 1500 holdnyi területét, III. András király „Csányi Máté fiainak: István, Gábor és Illésnek adományozza oda, mivel ők Albert osztrák herezeg ellen harczoltak”.[3]
A település a 14. században a Dengelegi családra szállt, mely 1343-ban tovább is adott rajta és az ormányi birtokos Dénes fiának Tamásnak a tulajdonába került.
1348-ban azonban az Iklódiak is igényt tartottak rá, de nem tudták megszerezni. 1353-ban Bánffy István fiának Dénes mesternek a tulajdona a falu. Ugyanebben az évben a csicsói várnagy Vid fia Jakab a románok segítségével, Kozárvárral együtt kifosztotta és „500 nagy és 200 aprómarhát, disznót, juhot hajtatott el s a jobbágyokat is kifosztván, egyet köztilök megöltek”.[4]
1467-ben a falut Mátyás király „Bánffy István fiától Lászlótól és Bánffy Dezső fiaitól ifj. László és Zsigmondtól Csicsóvárbeli részeiket hűtlenség czimén elvevén”[5] és Szerdahelyi Györgynek és ennek fiainak adományozta.
A település és a hozzá tartozó birtok a 16. században Kendy Ferenc erdélyi vajda tulajdonába került, melyet hűtlenség miatt Ferdinánd király hamar el is kobzott.
![Szamosújvár egyik beosztott faluja a takaros és csinos Kérő (mely „keletnek nyíló völgykatlanban fekszik a Kis-Szamos balpartján”.[1]), ahol bár egyre kevesebb a magyar, a közösség nem hagyja magát és kiáll identitása mellett.](https://rja.kozlony.ro/wp-content/uploads/2024/06/DJI_0007-1024x576.jpg)
Bár a terület sokszor cserélt gazdát, így a jobbágyok is, a településen mindvégig laktak szabadok is, akik a szamosújvári várban teljesítettek katonai szolgálatot.
A falu nagyrésze 1760-ban a szamosújvári Placsintár Dávid tulajdona, de több olyan egytelkes nemes is lakott Kérőben, mint például Baczkamadarasi Szentpéteri János, akinek több birtoka is volt a környező falvakban.
Érdekességként elmondható, hogy bár örmény város volt, Szamosújvárnak is voltak jobbágyai és zsellérei Kérőben, pontosabban 31 jobbágya, 3 zsellére, 2 szegénye.
A történelem zivatarra Kérőt sem kímélte. A 15 éves háborúban Basta tábornok és Mihály vajda fosztogatása alatt majdnem teljesen elpusztult. 1658 és 1663 között a törökök és a tatárok fosztogatták, „majd a török hódoltatván be, magyar lakói közül többen kiköltöztek. Helyökbe lassanként oláhok húzódtak, kiket a fejedelem, mint oláh darabontokat telepitett a közelben levő Szamosujvár védelmezése czéljából. Számuk főleg akkor szaporodott, midőn Szamosújvár uradalmával az oláh püspök kezére került Kérő is. 1658-ban még itt oláh nem lakott, s ha lakott volna is, oly kevesen lehettek, hogy egyházközséget nem alkothattak”.[6] Mindez nem volt elég, mert 1704 és 1714 között, a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc alatt a labancok is többször feldúlták és pusztították el a települést.
Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc viszontagságai is érintették a falut. 1848-ban az Urbán tábornok által vezetett naszódi román határőrezred katonái megrohanták és öt helyen felégették, a templommal és az egyházi épületekkel együtt. Továbbá Urbán katonái kirabolták a református templomot (több értéktárgyat elvittek, mint például néhány értékesebb ón és ezüst úrasztalai készletet) és kifosztották a magyar lakosságot.
Bár már a kezdetektől fogva volt templom a faluban, ezt a forráson nem említik. Kádár József szerint a reformációt követően egy ideig reformátusok és lutheránusok is voltak a településen. A reformátusok temploma fent a dombon, a lutheránusoké pedig lentebb, a mostani templom helyén volt. Idővel azonban elfogytak a lutheránusok és csak reformátusok maradtak, melyek beköltöztek a fentebb említett lutheránusok templomába.
Az Urbán tábornok által kifosztott és felgyújtott templomot lebontották és 1858-ban elkezdték a mostani templom felépítését, a régi helyére. A régi templom lebontásakor a szószéken a következő feliratot találták: „Ezt a praedikáló széket csináltatta id. Módi György és társa Csomi Éva asszony 1796. Nemes Basa Isván és társa Bakó Erzsébet megfestetett Ao. 1802”.[7]
A templomot 31 év alatt építették fel, 1889-re véget értek a munkálatok és 1893-ban felszentelték.

Kolozsvár közelsége miatt több alkalommal tartottak itt zsinatot 1682 és 1774 között.
Az istenház az utóbbi időben teljes felújításon esett át, 2017. szeptember 3-án hálaadó istentisztelet keretén belül mondtak köszönetet Istennek, hogy a kis közösség újra használhatja a templomot.
Az egyházközség jelenlegi lelkésze Szabó Salánki Tibor melynek szolgálata alatt lelkileg megújult és virágzik a közösség.
A település nevezetessége a kénes Büdös-kút (a későbbi Kérő fürdő. Története: https://tortenelmimagazin.ro/a-szamosujvari-gyogyfurdo-kero-furdo/). „1824-ben a vármegye gyógyvízzé minősítette a forrást és eldöntötte, hogy kutat ásat a helyére. Mindez a hely birtokosa, Czakó János (a dési születésű Sepsiszentgyörgyi Czakó Zsigmond színész és drámaíró apja) kezdeményezésére történt. Ezt a forrást pedig Czakó-kútnak nevezték a későbbiekben. A kút megépítése után tulajdonosa hat szobát építtetett és mindegyiket káddal látta el. Továbbá egy víz melegítésére alkalmas üstöt is felállított, az újonnan kialakított fürdőhelységben”.[8]
Kérő szép és festői falu és bár már nincsenek kiemelkedő emlékművek benne érdemes meglátogatni, mert szépek a tájak, lakói pedig vendégszeretők.
Riti József Attila
[1] KÁDÁR JÓZSEF – Szolnok-Doboka vármegye monográfiája, IV. A vármegye községeinek részletes története. Deés : Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901, 341. o
[2] UO
[3] UO
[4] UO
[5] UO
[6] UO
[7] UO
[8] RITI JÓZSEF ATTILA – A szamosújvári gyógyfürdő (Kérő fürdő): https://tortenelmimagazin.ro/a-szamosujvari-gyogyfurdo-kero-furdo/ (letöltve. 2024. június 11)