Az egykoron Szolnok-Doboka vármegye Kékesi járásához tartozó Újős is magyar többségű település, jelenleg Szentmáté községhez tartozik. Legfontosabb látványossága a 18. században épült református templom, mely nem nagy ugyan, de attól még a dombtetőről büszkén üdvözli a Sármás (vagy Pusztakamarás) felől érkező látógatokat.
A települést 1288-ban említették először a krónikák Ws néven. A történelem folyamán nevének több változata volt ismert: 1578-ban Eöshely, 1721-ben pedig Szász-Ujös formában említik a dokumentumok.
Lestyán Ferenc szerint „1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Miklós a pápai tizedjegyzék szerint 2 garast fizet, 1333-ban szintén 2 garast, 1334-ben 2 garast, 1335-ben pedig 4 garast. (Documente. i.h.)”[1]
Minden jel arra utal, hogy a Basta-dúlás előtt szász vagy magyar-szász település volt, lakói pedig jobbágyok voltak. A már említett Basta-dúlás alatt elnéptelenedett, templom, melyet a 14. századba építették, temploma pedig elpusztult, vagy lebontották, mint ahogy egyes írások erre utalnak.
A reformáció hulláma Újőst sem kerülte el és a Básta dúlásig evangélikusok (lutheránusok) voltak.
A 17. századi telepítések következtében Újős újra élő település lett, így a többnyire magyar református közösség 1784 és 1794 között felépítette a ma is álló templomot. A templom egyhajós, sátortetős épület, az oldalán egy kis bejárat és egy ablak található. A templomnak tornya nincs, mellette egy fából készült harangláb található.
Riti József Attila
[1] LESTYÁN FERENC: Megszentelt kövek, a gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség kiadása, Gyulafehérvár, 2000,
